Felsőnána

Weboldal

A középkorban virágzó falu volt Királynána néven, amely azután elpusztult. A török megszállás korában 1563-ban 18-adófizeiője volt. A 17. század utolsó harmadában néptelenedett el. Egy 1847-ben keletkezett leírás szerint megtalálhatók a középkori templomának maradványai. Az újjátelepülő Felsőnána a régi helyétől 4-5 km-re keletkezett: Ma is. Öregnánának (Alt-Nana) nevezik azt a területet, amelyén középkori település féküdt.1780-ban Henrik Tippel szárítás kézben találta meg a 70 fontnyi súlyú szép hangú harangot, amelyet a falu azután sokáig használt templomában. Az új, 18. századi falu a török hódoltság megszűnése után a Rákóczi-szabadságharcot követő időszakban alakult ki. Az 1715-1725 közötti Tolna megyei gazdasági összeírások tanúsága szerint első lakói (névelemzéseink alapján) 15 magyar és 7 szerb (rasci) család, akik Nánapusz-tán laknak, községgé. A Nagydorogon tartott 1719. jánuár 21-i vármegyei közgyülésen bizonyos ideig tartó adómentességet és a katonai terhek alóli felmentést kapnak, amely csak akkor szűnne meg, ha „végszükség esete következne be\\\". A település magyar lakossága eltűnt, de nem sikerült megállapítani, hogy mely község adott számukra otthont. A nevek vizsgálata a conscriptiók alapján nem hozott eredményt, mivel kutatásaim szerint nyolc faluban is előfordulnak 1718-ban a némi nevek. A magyar lakosság katolikus vagy református voltára szintén nem lelhető adat. A rácok azonban továbbra is Nánán maradtak. A német telepítés i ériőket. Néhány szerb család eladja földbe épített kunyhóját és fél sessio telkét lóval, vasalatlan szekerével együtt az érkező németországi telepeseknek, összesen 12 forintért. A 18. századon végig, sőt a századfordulót követően is az 1820-30-as években rendszeresen összeírják a szerb családokat. A 19. század második felében már csak helynevek őrzik nyomukat.4 A 18. század folyamán, majd később is leginkább Medina szívta fel a rác elvándorlókat. A németek 1721 előtt nem érkezhettek a faluba, mert az 1720. évi regnicolaris conscriptio, majd az ezt követő conscriptio domestica a fentebb említett 15 magyar és 7 szerb család háztartását, illetve adóalapjául szolgáló adatokat írta össze. A szerbek elköltözését követően keletkezett konfliktusok arra utalnak,

hogy eltávozásuk nem egyszerű adásvétel volt csupán. Valószínűbb a gazdasági kényszer, amely révén kénytelenek voltak eladni vagyonukat. Később visszajártak és erőszakos lépéseket követtek el az új tulajdonosokkal szemben. Schmidt Nánán konkretizálja is a jelenséget, kifejtve, hogy „...az eltávozottak visszavisszatértek Tókötés és betörés céljából. Nem egy ilyen esetet jegyeztek fel egyházi források és a nép száján a mai napig (1930!) is fennmaradtak e történetek. Nem egy rablógyilkosság története fűződik a rácok nevéhez. Az öregek nem egy ilyen lókötőnek ismerték még a nevét is..\\\" A szerbek elleni panaszok általánosak a 18. sz. elején. Mindezek abból eredtek, hogy a szatmári béke után komoly összecsapásokra került sor a vármegye, egyes uradalmak kiépítése és a telepítések során a török alatt települt vagy 1690-ben bevándorolt – főleg állattenyésztéssel foglalkozó – szerbek és az uradalmak között. A felsőnánai szerb-német konfliktusra levéltári adatot nem találtunk. Valószínű a szerző az általános helyzetből következtetett, feltételezett konfliktusra utal munkájában. Felsőnána betelepítésének időpontja 1722 őszére tehető. Előtte datálás – mint azt Schmidt kéziratában és munkáiban megállapítja – téves. 1722. június 30-án keletkezett az udvari kamara hivatalos levele, amelyben a császár hozzájárult, hogy a Zinzendorf-féle Tolna megyei javakat Mercy gróf megvásárolhassa. A falvak és a vásárlási szerződésbe felsorolt puszták között Nána is szerepelt, mint Mercy kezére jutott praedium. Helyes Weidlein János megállapítása, amely szerint tehát 1722 a németek Nánára történt betelepülésének éve. Tegyük hozzá, hogy augusztus-október közötti hónapokban érkezhettek.11 A felsőnánai német telepesek egy része Felső-Hesszenből Riedesel bárók birtokairól érkezett Tolna megyébe. Vallásra nézve többségük lutheránus, kisebb részük kálvinista volt Óhazájuk a Vogelsberg vidékén lévő Lautenbach volt. Schmidt János felkereste e területet és kutatásokat végzett az egyház községeinek az anyakönyveiben a kivándorlás előtti és alatti időszakból. Jelentésében arról tudósít egy kéziratban fennmaradt munkájában, hogy ugyanazokat a család- és személyneveket találta, mint amelyeket a lutheránus és kálvinista németek nánai anyakönyvében később fellelt. Az azonosság minden kétséget kizárva igazolta a felsőnánai németek származási helyét.12

A nánai lutheránus telepesek tehát Hesszen északkeleti vidékéről érkeztek. Eisenbach, Lautenbach, Vorstadt, Nerth, Hopmannsfeld, Engelrod, Schlechtenwegen, Altenschlief, Landenhausen, Oberohm, Wergnes, Riedelesel településekről. A betelepülés 1722-től közel két évtizeden át folytatódott. Ez azonban nem jelentette azt, hogy Felsőnánáról nem vándoroltak volna többen tovább. De e képhez tartozik az is, hogy másodlagos településű csoportok is érkeztek Moson, Győr, Vas, Sopron megyékből. A Györkönybe települő németek rokonai voltak az ún. „hapauerek\\\"(Heidebauer), akikből többen Felsőnánán telepedtek le. Ilyenek voltak a Brith, Greifenstein, Geszehmann, Faubel családok, akiket azonban már 1728-ban vagy későbbi összeírásokban nem találtunk, vagy elhaltak vagy továbbvándoroltak. Fontosak a Nánán született és ott minden forrást ismerő Schmidt János lelkész és kutató megjegyzései a bevándorlást követően kialakult népi tudatról, amely az 1930-as években is tartotta magát. „...Nána elsősorban hesszeni telepesekből kialakult falu- és lutheránus gyülekezet, amelybe azonban más német településekről is érkeztek számosan. Érdekes, hogy a falu tudatában az maradt meg, hogy Württembergből, Elszázból és Lotharingiából származnak... Valójában még nyelvjárásuk is döntően hesszeni, keveredve más hatásokkal. Viseletük határozottan hesszeni, s tartják a sajátosságokat egészen a legújabb időkig. Vallásos szokásaikban, ünnepeikkel kapcsolatban, bútor- és ruhadíszítésben még igen sok ógermán és pogány momentum érvényesül, anélkül, hogy sokszor tudnák ezt. Legtújabban ezen népi szokásaik pusztulóban és kiveszőben vannak. Vallásukra nézve a néhai telepesek főleg evangélikusok voltak, de akadt szép számmal köztük református is. A felekezetileg meglehetésen indifferens Hesszenből származván, egy felekezetnek sem volt erősen kifejlett felekezeti öntudata és ezért olvadt a kisebbség felekezetileg könnyen bele a többségbe. Így történt Nánán és több. Tolna megyei német telepes faluban, ahol a reformátusok beleolvadtak a lutheránus többségbe, viszont Nagyszékelyben és Mórágyon pl. ellenkezőképpen történt...\\\"

Így fordult elő, hogy a telepítést követő évtizedekben a megszerveződő egyházközségekben nem jelentett akadályt a tanítás megindítása szempontjából az a sajátos személyi akadály, ha nem volt lutheránus tanító, hanem azt kálvinista személy töltötte be, vagy alkalmasint a fordítottja. A nánai lutheránusok fikaként 1722-ben Varsádhoz csatlakoztak, amihez Claudius Mercy hozzájárult, majd 1742-től Kistormáshoz. Tanítójuk kálvinista iskolamester volt. S míg nem volt papjuk ugyanez a személy tartotta az egyszerű istentiszteleteket és könyörgéseket, sőt a notáriusi tisztet is ő töltötte be.15 Első lutheránus tanítómester Johann Szutter volt 1730-tól. 1733-ban pedig Johann Gasparus Eichhorn. Sipkovits Tóth János püspök egyházlátogatása alkalmával készült jegyzőkönyv szerint Konrád Johann, 1745-ben Johan Laubach tanítóskodott. Mint sajátos jelenséget figyelhetjük meg, hogy e német tanítók valamennyien Hesszenből érkezett telepesek leszármazottjai. E családokat valamelyik Mercy telepítette faluban megtalálhatjuk. Egyszerű „Schulmeisterek\\\" vagy „Schuldienerek\\\", magasabb iskolát egyik sem végzett. Ennek ellenére nagyon sok faluban tanítottak. Két-három évente más protestáns faluban találjuk őket. Az utóbbi Majoson, Kismányokon, Izményben is tanított. Csak a század közepén 1750-ben került Píringer Mihály személyében képzett tanító Nánára. Ő is, hasonlóan sok Tolna megyei protestáns lelkészhez és tanítóhoz, a Felvidékről származott. A Nyitra megyei Tschachlitben született, nemes ember volt. S állandó lelkésszé való kinevezése előtt Nánán mint licenciatus működött. Az őt követők valamennyien képzett tanítók.16 Johan Heinrich Beckerről 1771-ben néhány fontos adat lelhető fel mind az anyakönyvekben, mind az egyházközség jegyzőkönyvében. Az ő idejében állították fel az új nánai haranglábat. Tanulóinak száma 109. A jövedelméről is biztosan tudjuk, hogy három esztendőn keresztül állandó volt, s amely jövedelem házanként 1/2 mérő gabonából és 2 garasból állt. Tandíj fejében pedig tanulónként 2 garast kapott.17 Az uradalom minden esetben elsőnek tett javaslatot a tanítóválasztásnál. Rendszerint eredménnyel. Így került Josef Hermann Nánára, miután elődjét egyházi felsőbbsége javaslatára Hidegkútra helyezték. Ahogy a lelkészeknél szinte általános szokásként dívott a Felvidékről történő meghívás, a tanítóknál is gyakran ugyanazt figyelhetjük meg. Nánai tanítók közül többen érkeztek Módorról, Nyitrából stb. Így volt ez Martin Hermann esetében is, akit 1782-ben alkalmaztak Perlaky Gábor püspök javaslatára Felsőnánán tanítónak.18

Az egyházmegye levéltára figyelemre méltó adatokat őrzött meg a nánai lutheránusok életéről, a német telepesek helyzetéről, a lutheránus falvak közös egyházközségi szervezkedéséről stb. A település a Mercy família tulajdonából 1773-ban került Apponyi György kezébe. A község életébe Mercy is beavatkozott, azonban az többnyire a protestáns lakosság védelmében történt.19 1771-ben a zombai plébános bejelentésére, a vármegye vizsgálatot rendelt e1.1771. május 24-én Vörös Bálint plébános által szerkesztett vádpontok szerint Johann Hahn lutheránus tanító, a falu imaházában nyilvános könyörgéseket tartott a pécsi egyházmegye tiltása ellenére. Továbbá még súlyosabban esett latba, hogy más német lutheránus településekről érkezettek előtt rendszeresen prédikációkat olvas fel. A kistormási lelkész tudtával temetéseket végez, noha a plébános attól eltiltotta a kistonnási papot. Mercy idejében a kistormási német telepesek szabadon jártak át egyházügyi dolgaikban is, és nem korlátozta őket senki. A tanúvallomásokból láthatóan sem a bíró, sem a tanító, de a megkérdezett egyszerű falusi emberek sem tagadták a zombai plébános vádjait. 1772-ben azután a helytartótanács rendeletben megtiltja a kistormási lelkészeknek, hogy a nánai fikában egyházi teendőket végezzenek. A település lutheránus lakossága ezzel a rendelkezéssel a zombai plébános joghatósága alá került, s Vörös Bálint katolikus plébános lett a lutheránus német közösség „törvényes parochusa\\\". Nem kétséges, hogy a harc elsősorban a helyi jövedelmekért folyt. Vörös Bálint egy alkalommal az anyakönyvben nyugtázta, hogy e falu népe a stólákat „csendesen és pontosan befizette neki... \\\". Keresztelésért 9 garast, esketésért 1-1 forint 9 krajcárt, nagy temetésért 12, kis temetésért 9 krajcárt. A zombai katolikus tanítónak esketés után 7 krajcárt, a harangozó 3 krajcárt kapott. A türelmi rendelet megjelenéséig a helyzet nem változott.20 Felsőnána jó kondíciójú településsé izmosodott már a Mercy família idején. Apponyi célszerű gazdálkodással, kihasználva a német telepesek jó munkaszervezetét, s a falvak között kialakult tájpiac nyomán létrejött gazdasági növekedést, 1784-ben szerződést megújítva igyekezett rendezni a szolgáltatások körül kialakult anomáliákat. Ugyanebben az időszakban rendeződött, a döntően lutheránus németségből álló falu békéjét felbolydító vallásügy is. 1782. január 16-án hirdették ki a templomban a szabad vallásgyakorlatot biztosító királyi rendeletét és január 27-én tartották újra az első nyilvános istentiszteletet. Miután 100-nál több evangélikus család volt á településen és megfelelő anyagi erő is rendelkezésre állt, Apponyi gyorsan beleegyezett az új lelkész meghívásába és hivatalosan is az anyagyülekezet megalakításába.21

A nánaiak Martin Hermann személyében régi ismerőst nyertek meg az egyházközségük élére, mert korábban tanítóként, licenciátusként működött a faluban. Perlaky Gábor püspök 1784. július 8-án iktatta be lelkészi hivatalá ba, ahol kereken egy évtizedig működött. Ő építtette fel a falu templomát 1789-91 között. 1791. november 1-jén avatta fel a templomot Nagy István püspök.22 A német etnikum sorsáról igen figyelemreméltó gondolatokat tartalmazó beszédének feljegyzése szerencsére megmaradt 23 Témánk szempontjából az a legfontosabb, amikor arra figyelmeztette híveit, hogy „...őseink vallását őrizzék meg híven. A templom helytállásukjelképe is, mert évtizedes mellőztetésük, elnyomatásuk ellenére valamennyien kitartottak hitük mellett. Gyermekeik lutheránus hitben való neveléséért hozott áldozataik bőven megtérülnek, mert áldás van rajtuk, hisz jólétben élhetnek. A munka és a hit tette őket gazdaggá. S mivel szelídséggel viselték el a hitbéli megpróbáltatásukat, most mindent elértek. Van templomuk, papjuk, iskolájuk és a falu gazdag békés sziget... \\\".